Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szexuálpszichológia

szexről, szerelemről, párkapcsolatról

Szex - pár - beszéd

2017. május 12. 00:21 - Román Boglárka

Tévhiteink közé tartozik, hogy „két ember szexuális összehangolódása automatikus”, „a szexet csak csinálni érdemes, nem beszélni róla”, vagy hogy a „másiknak tudnia kellene mi a jó nekem, nehogy már nekem kelljen elmondani neki”.

A jó szex jó kommunikációval kezdődik. Megtehetjük, hogy vágyainkat, igényeinket elhallgatjuk, így azonban annak lehetőségét megvonjuk magunktól, hogy kielégítő szexuális életet élhessünk.

050804_2.jpg

Mit érünk el, ha a szexről kommunikálunk?

  • Átadhatjuk, mi és hogyan jó nekünk
  • Támpontokat adhatunk és kaphatunk
  • Megkaphatjuk a közös felfedezés élményét
  • Kiegyezhetünk különbözőségeinkben, egyezőségeinkben, megtalálhatjuk azt, ami mindkettőnknek örömet nyújt
  • Szexuális egészséget – kommunikáció nélkül ugyanis a szexuális úton terjedő nemi betegségek is rejtve maradnak

Kommunikálni a szexről közvetlenül előtte, közben, utána érdemes. Verbálisan, non-verbálisan. De mégis hogyan?

050803_2.jpg

Szex előtt a kommunikáció célja a ráhangolódás, egyfajta előjáték lehet. Kifejezheted partnered felé, pl.: mi esne ma jól Neked? Mi jutott eszedbe ma? Mit próbálnál ki, ha lehetne?

Előfordul, hogy nehezen jönnek a szavak. Hogy a szexről beszélni párkapcsolaton belül tabu téma, cikinek tűnik. Keressük a szavakat, mit mondjunk, hogyan vágjunk bele, mi történik, ha a másik két szóval lezárja a beszélgetést? Ebben az esetben jól ráhangolhat a témára egy olyan film, ami erotikus jeleneteket tartalmaz. Eldöntendő kérdések helyett nyitott kérdésekkel fordulni partnerünk felé „Rád milyen hatással volt, amikor…?”, vagy rávezetni partnerünket, ami számunkra élvezetes látványt nyújtott: „Nekem az tetszett, amikor …”

Szex közben. Használd a fantáziád. Vezesd rá. A testünk tudója mi magunk vagyunk. Elvárni a másiktól, hogy automatikusan, rávezetés nélkül tudja mi a jó nekünk olyan, mint elvárni, hogy párunk nyissa ki az ajtót, miközben nálunk van a kulcs. Ismerd fel, ahhoz, hogy Neked jó legyen, Te magad is kellesz. Szex közben elsősorban a tetteké a terep. Fogd meg a kezét, finoman irányítsd oda, ahol érzékenyen reagál a tested. Játssz a saját testeddel úgy, hogy ő láthassa. Érintsd magad ott, ahol Neked jól esik, abban a tempóban, azokkal a mozdulatokkal, ahogy Neked jól esik. Jelezz non-verbális jelekkel. A sóhajtás milyensége (hangerő, frekvencia, gyakoriság, hossz, és ezek változása), mint nonverbális kommunikáció kiválóan működhet. 

Szex után közvetlenül a testi érintkezés, csókolózás, ölelkezés fokozza a szexuális elégedettséget. A szexuális elégedettség pedig párkapcsolati elégedettséget eredményez. Miután a testünk beszélt, könnyebb verbálisan kommunikálni az aktus élményeiről. Ez az úgynevezett „pillow talk”. Egy kaliforniai tanulmány szerint pozitív érzelmeket megosztani a másikkal szex után összefüggést mutat a bizalommal, párkapcsolati elégedettséggel, és közelség érzéssel. Kifejezhetjük szóban, mi tetszett az együttlétben. Szexuálisan, aktust követően megnövekedett biztonságérzetünk és kötődésünk kifejezése miatt inkább vagyunk hajlamosak érzelmileg megnyilvánulni, kitárulkozni. Ilyenkor könnyebb a jó tapasztalatokat megosztani. Kifejezni melyik póz tetszett, melyik tetszene még, legközelebb mit lehetne kipróbálni.

050802_2.jpg

Használd a pozitív kommunikáció eszközeit. Kommunikációt kezdeményezni arról, ami számunkra pozitívumot jelent, ami élvezetes. A kritikával szemben érdemes kidomborítani azt, amit a partner jól csinál. Kerüld a megszégyenítést, a minősítést, a csalódottságot kifejező szavakat. Ha saját igényeket szeretnél megfogalmazni partnered felé, gondold át, mit szeretnél átadni. „Én” állításokkal fogalmazz: „én úgy érzem,..” , „én úgy látom”, „én úgy gondolom”. Beszélj arról, amit gondolsz, érzel, szeretnél. Az őszinteség, nyitottság, türelem, empátia és elfogadó hozzáállás csökkenti a téma kapcsán kialakítható frusztrációt, növelheti a bizalmat, erősítheti a kapcsolatot.

3 komment

Menni vagy maradni?

2017. január 08. 13:19 - Román Boglárka

Avagy meddig érdemes küzdeni egy kapcsolatért és mikor szálljunk ki?

Előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, nehéz eldönteni, kilépjünk a kapcsolatból, vagy még helyrehozható. Hogyan lehet ilyenkor jó döntést hozni?

Amikor jól működik a kapcsolat, valahogy látjuk a másikat, a kapcsolatot és magunkat. Ez lehet egy előre megalkotott, idealizált kép magunkról, a másikról, lehet egy elképzelt, optimista jövőkép. A kapcsolat általában akkor jó, ha a számunkra fontos értékeket megtaláljuk benne. Ilyen lehet számos számunkra értéket képviselő belső tulajdonság (pl.: türelem, empátia, figyelem) felfedezése a másikban, az intimitás igénye, vagy épp a kalandvágy, a humor, felfedezhetjük a másikban a számunkra kedves érdeklődési körök szeretetét, vagy akár apró figyelmességeket, melyek személyét és a kapcsolatot felértékelik a szemünkben.

3.jpg

Egy idő után viszont a másikról alkotott kép megváltozhat. Hogyan? Vegyünk egy konkrét példát. A kapcsolat kezdetén szeretünk üzeneteket kapni. Úgy érezhetjük, a másik kifejezi figyelmét irányunkban, fontosak vagyunk, szeretve vagyunk általa. Telik az idő. Több időt töltünk külön, kezd beállni a közös ritmus, a kapcsolat dinamikája, mely mindkét fél számára ismertté, ismerőssé, kiszámíthatóvá válik. A "Mikor jössz?” „Hol vagy?” kérdések, az irányunkba fordított figyelem ezen a ponton időnként terhessé válhatnak. Amit egykor figyelmességként éltünk meg, most zavaró nyomulásként hat.

Tehát eljutunk a szakaszba, amikor el kezd megváltozni a másikról és a kapcsolatunkról kialakított kép. Mit teszünk? Magyarázatokat kezdünk gyártani, meggyőzzük magunkat az eredeti elképzeléseink meglétéről, illúziók felépítésébe fogunk. Például: "Figyel rám. Csak most fáradt." "Volt már, hogy csináltunk közös programot, csak mostanában mindketten sokat dolgozunk." "A szex különben egész jó, csak nem tudom magam eléggé elengedni mostanában, sok a stressz.” Ezt a jelenséget hívjuk kognitív disszonancia redukciónak. A valóság tehát nem úgy alakul, nem azt a képet mutatja, amit eleinte elvártunk tőle, az újonnan érkező tapasztatok konfliktusba kerülnek a képpel, amit felépítettünk. Belső válságunkat, zavarunkat ekkor könnyebb önhazugsággal és becsapással palástolni, energiát fektetni abba, hogy az eredeti képet fenntartsuk. Hosszan. Sokáig.

Majd elérkezik egy pont. Hívhatjuk holtpontnak, mélypontnak, utolsó cseppnek, pontnak az i-n, habnak a tortán. Mindenkinél máshogy, máskor érkezik el. Valakinél akkor jön el, amikor már nem látja megvalósíthatónak a közös jövőt. Másnál akkor, amikor úgy érzi, nem ismer a másikra. Idegen számára a másik. Van, amikor olyan történik, ami a mi értékrendszerünk szerint nem fér bele a kapcsolat kereteibe. Lehetnek elméleti határok. Az első pofon. És lehet, amikor átbillen a mérleg, hogy még talán egyedül is jobb lenne, mint abban a kapcsolatban, amiben éppen vagyok. Mi történik? A felépített illúziónk, a magunknak gyártott magyarázatok, fenntarthatatlanná, védhetetlenné válnak. Ezen a ponton megszűnnek az önhazugságok, szembesülünk, ami kezdetben nagy fájdalommal jár.

Mikor összeomlik a felépített kártyavár, mikor döntési ponthoz érünk kétféleképp haladunk tovább. Ezen a ponton igazolhatjuk magunkat. Keressük az érveket, amikkel önigazolhatjuk elhatározásunkat, döntésünket. Megerősödünk. „Minden tőlem telhetőt megtettem!” „Nem bírtam tovább!”, „Ennek így kellett lennie, levonom a tanulságokat, következtetéseket, legközelebb mit tehetek másként!” Külön utakon kezdünk járni, új fejezetet nyitunk, új alapot adunk.

2_1.jpg

Vagy elbizonytalanodunk, elárasztva magunkat kérdésekkel. Felidézzük a szép emlékeket, kellemes érzéseket, közös pillanatokat. Ezeket VELE éltem át, mással nem fogom tudni ugyanezt megtenni.  Újra illúziókba bocsátkozunk. „Ő valójában szeret és kíván engem, csak most nehéz időszakon megy keresztül”. „A mi van, ha…” „A mi lett volna, ha..” kezdetű kérdések, melyek félelmeken alapulnak, saját magunk hibáztatása, a bűnbak keresés folyamata ekkor jelenik meg. „Mi lett volna, ha türelmesebb vagyok?”” Ha meg vártam volna?” „Ha nem csaptam volna rögtön rá az ajtót?” „Tűrhettem volna tovább, gyenge vagyok, feladtam, pedig milyen szép pár voltunk!” Ekkor benne maradunk a kapcsolatban, haladunk tovább. Az, hogy ezen a ponton levonjuk-e a megfelelő következtetéseket és a kapcsolatunk keretein belül új kereteket állítunk-e fel, fejlesztjük-e a kapcsolatot, önmagunkat, vagy meghagyjuk illúzióinkat és változtatás nélkül haladunk tovább „várva” a következő mélypontot, rajtunk áll.

Hogyan lehet ebben a helyzetben jó döntést hozni? El kezdünk gondolkozni azon, mi az, amire MI MAGUNK vágyunk. Fejben kipróbáljuk, elképzeljük, megérezzük, milyen lesz. Eleinte nagy vonalakban, majd szinte magunk előtt látjuk minden részletét. El kezdjük összeegyeztetni a jövőképet azzal, ami számunkra fontos, ami számunkra értékes, amit mi magunk szeretnénk. Egyedül kell döntést hoznunk arról, hogyan szeretnénk élni, ki mellett és milyen módon szeretnénk ezt elérni, megvalósítani. Mi számunkra igazán a prioritás. Ez az önismereti rész.

7.jpg

Ha mindezt megtettük, döntésünket követően, bizonyos idő elteltével ellenőrizhetünk. Azt kaptam, amit terveztem? Úgy élek, ahogy elképzeltem? Szükségesek további változtatások? Érdemes pszichológus segítségét igénybe venni a döntési folyamat során, valamint az önismeret, önbecsülés felépítése és fenntartása érdekében.

Szólj hozzá!

Újdonság az állandóságban

2016. december 03. 11:21 - Román Boglárka

Elköteleződés kontra újdonságkeresés

 

Mindnyájunkban megvan a kapcsolódás, a biztonság érzése iránti vágy, ezzel párhuzamosan a kalandvágy, izgalmak keresése is él bennünk. Egy hosszú távú párkapcsolatban egy embertől várnánk mindkettőt. A biztonságos, kiszámítható, állandóság érzése párosulhat a kalanddal, izgalommal, folyamatos újdonsággal? Kielégíthető a két szükséglet egy azon kapcsolatban?

Munkám során többféle helyzettel találkozom. Látok párokat, akik a hosszú távú elköteleződés során mintha elfeledkeznének vágyaikról, mintha vágyaik megélését hátrébb helyeznék más közös tevékenységeikkel szemben. Látok egyedülállókat, akik vágyaikon keresztül élik meg a kapcsolódást, viszonyokba keverednek, de az elköteleződés formáját nem élik meg. Látok férfiakat, nőket, akik nem tudják szavakba önteni, megfogalmazni vágyaikat. Látok olyanokat, akik nem érzik férfiasságukat, nem érzik nőiességüket. Akik szégyellik magukat. Látok kapcsolatokat, ahol a hiányt egy párhuzamosan megjelenő harmadik fél pótolja, ezzel tovább mélyítve a szexualitás, a vágy megélésének és a hosszú távú kapcsolatban megélt intim állandóság különválasztását.

kep_1.jpg 

A szerelem közelségből, a vágy távolságból táplálkozik. Hogyan is tarthatnánk meg együttélésünk során az összekapcsolódás, intimitás érzése mellett a vágyat is? Hogyan tarthatnánk egyben azt, ami látszólag egymásnak ellentmond? Ami paradox? Hogyan egyeztethetnénk össze a közelséget a távolsággal? Kapcsolatunkra gyakran tekintünk bástyaként, erődítményként, biztonságos mentsvárként, mely megvéd életünk egyéb veszélyeivel szemben. A vágyat viszont az ismeretlen és a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, az izgalom érzése táplálja. A biztonságban megleljük a stabilitást, ugyanakkor azzal, hogy a párkapcsolati folyamatot irányításunk és kontrollunk alá vesszük, megengedjük a kiszámíthatóságot, teret engedünk a megszokásnak, az unalomnak. Mark Epstein pszichoteraputa szerint a vágy akkor marad életben, ha belehelyezkedünk a rejtélybe. Ha meghagyjuk magunknak természetünkből fakadó kíváncsiságunkat. Ha meghagyjuk a másik különbözőségét, ha ellenállunk annak a késztetésnek, hogy a másikat egy kiszámítható, megismerhető, feltérképezhető jelenséggé korlátozzuk, ha meghagyjuk a felfedezés örömét, játékosságát, lehetőségét. Ha nyitottak maradunk az újdonságra. Esther Perel terapeuta a vágyról azt írja, hogy a „szorongás és az elragadtatás közötti térben létezik”. Ez az az érzés, ami fenntarthatja az érdeklődésünket partnerünk iránt, amin keresztül vonzalmat élhetünk át, ami lenyűgözhet minket.

A biztonság érzetére, a kontroll gyakorlására illúzióként is tekinthetünk, mellyel az ismeretlentől való szorongásunkat csökkentenénk. Állandóság megvalósulhatna, ha képességünk volna megállítani az időt, kimerevíteni az általunk kedvesnek vélt pillanatokat. A valóságban azonban az idő felett nincs kontrollunk. Életünk bizonytalanságát éppúgy éljük, mint biztonsággal járó illúziónkat.

kep_2.jpg 

A kérdés újfent a „Hogyan?”

Ha tehát igyekszünk elfogadni az életünk természetéből fakadó bizonytalanságot, megtartjuk lehetőségünket az újdonságok megélésére, ha igyekszünk lemondani a biztonság és a teljes kiszámíthatóság illúziójáról, tehetünk egy lépést annak érdekében, hogy hosszú távú elköteleződésünkben fenntarthassuk a vonzalom, izgalom érzését, az „állandóságban” az újdonságot, a „biztonságban” a bizonytalant, a hosszú távú párkapcsolatban a vágyat.



 

2 komment

Egy modern szakítás története

2016. november 23. 12:11 - Román Boglárka

Közösségi oldalak fürkészése szakítás után – Segít vagy ártalmas?

 

 

Fiatal nő keres fel szakítás utáni, hogy könnyebben tudja feldolgozni a szakítást. Sírás közepette beszél fájdalmáról, veszteségéről, a hiányról, az űrről, ami most tátong benne. Ürességet érez.  Nem eszik, nem alszik. Sokszor azon kapja magát, hogy csak ül, könnyek közepette néz maga elé, képek rohanják meg, kimondott, ki nem mondott szavakat hall, újra és újra felbukkannak benne a „Mi lenne, ha..?” „Mi lett volna, ha..?” kezdetű kérdések. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve maga elé veszi okostelefonját, és instant megoldást talál. Facebook. Nézi a saját profilját, a megmaradt és még le nem szedett „kapcsolatban” státuszt, a régi közös képeiket, a régi közös emlékeiket, a hozzászólásokat, bejegyzéseket. Vetíteni kezdi saját történetüket. Ennyivel azonban nem éri be. Továbbmegy a férfi adatlapjára, végigböngészi a szakítás óta eltelt időszak összes képét, összes bejegyzését, összes kommentjét, az új ismerősöket, különös tekintettel a nő neműekre. A bánaton túl lassan eluralkodik rajta a kétségbeesés, a féltékenység, a harag, a tehetetlenség, a „Mi lenne, ha..?” kérdéseket felváltják a „Nem vagyok elég jó”, „Nem vagyok elég szerethető”, „Már túl is lépett rajtam”, „Csak ennyire kellettem” típusú gondolatok, félelmek. A könnyek nem szűnnek, a seb mélyebb, mint előtte.

 

nevtelen2.png

Mit üzen a történet?

Szakítás előfordul. Veszteséget, fájdalmat, gyászt élhetünk át. Elkezdődhet egy gyászfolyamat. A sebek lassú gyógyítási folyamata. Végbemehetne a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió, majd az elfogadás folyamata. A közösségi oldalak böngészésével azonban a szakítás tulajdonképpen nem történik meg. Az elhagyott a gyász első fázisában reked. Illúziót épít fel a másik fél kapcsán. Üzenetet társít a másik aktivitásához, fantáziákat épít fel a másik fél életéről, a kapcsolatuk szemüvegén keresztül értelmezi a folytatást. Nem lezárja a kapcsolatot, nem realizálja a veszteséget, hanem önkéntelenül is továbbéli. Az elvesztett továbbra is a látótérben marad.

 

 nevtelen.png

Valóban segítünk ezzel magunkon? A helyzet az, hogy nem.

A párkapcsolat elvesztésével járó gyászfolyamat során gyakori a szorongás érzése. A szakirodalom ezt szeparációs szorongásként tartja számon. A szakítással járó magány érzése, a félelem az egyedülléttől a közösségi oldalak segítségével ugyan csillapodik, viszont a szeparációs szorongás tanulási folyamatát vonjuk meg magunktól azzal, hogy a másikat követjük, hogy a másikról kommunikációja alapján saját értelmezésben további üzeneteket és jelentéstartalmakat alkotunk. Mindez segít elhinni, hogy ami elveszett, visszaszerezhető, újraépíthető. Ami nem sikerült, ami eltört, összeforrasztható, visszahozható. Illúziót építhetünk. Az elfogadás helyett tagadunk. Hamis biztonságérzetet alakíthatunk ki magunknak, ahelyett, hogy egy adott esetben visszafordíthatatlan folyamatot az újrakezdés, építkezés, újratervezés folyamata felé terelnénk. A visszatekintés folyamatos fenntartásával magunktól vesszük el az esélyt az előretekintés folyamatától. Első lépésként, a szakítást követő kétségbeesett időszakban, mielőtt ujjunk a „Keres” gombra téved, érdemes tehát feltennünk magunknak a kérdést:

„Rövid vagy hosszú távon keresek megoldást veszteségemre?” Szomorú látni, hogy milyen sokan ragadnak bele egy régi párkapcsolatukba, és ülnek egy "döglött lovon", hátha történik valami, pedig pszichológus segítségével hamar elkezdhetnék lezárni a múltat és elkezdhetnék építeni az életüket.

 

 

 

Elhidegülés a párkapcsolatban

2016. november 11. 12:40 - Román Boglárka

Egy párkapcsolat lehet intim és elhidegült. Az elhidegülés tulajdonképp az intimitás hiánya. Az elhidegülés vonatkozhat az egész párkapcsolatra, vagy csak az egyik részére, például a szexualitásra.

Részlegesen elhidegült pár
Elhidegülhet két ember úgy is, hogy barátok, házastársak, szülők, harmonikusan élnek egymással a hétköznapokban, csak szexuális vágyat nem éreznek egymás iránt.

Teljesen elhidegült pár
Akik sem szexuálisan, sem társkapcsolati síkon nem találják egymást. Úgy élnek egymás mellett, mint két idegen. Ilyenkor tud valaki társas magányt megélni.


Egy fiatal pár azzal keresett fel, hogy másfél éves kapcsolatukból eltűnt a vágy. Együttélésük mindemellett harmonikus. Szeretik egymást, érzelmileg közel érzik magukat a másikhoz, társai egymásnak, vannak közös céljaik, viszont, nincs közöttük szexualitás. Kvázi barátok, lakótársak és amellett, hogy számukra ez így elfogadható, nem élnek meg mindennapos feszültséget, nem érzik ennek jelentőségét mindennapjaikban, mégis felmerült bennük a kérdés, hosszú távon tudnak-e így működni, vajon rendben van-e ez így? Próbáltak a körülményeiken segíteni. Lazítani, programokat szervezni, nyaralni, elköltözni, közösen berendezett életteret kialakítani. De nem jártak sikerrel. Kezdeményezéseik rendre kudarcba fulladtak. Mindketten sokat dolgoznak, elfoglaltak, sok stressz éri őket, fáradtak. Kapcsolatukban fennáll egyfajta állandó várakozás érzés „Hátha majd ma!”, de a „megfelelő és ideális” időpont valahogy nem jön el. Hiányt éreznek, egyfajta magányt éreznek, de nem tudják hogyan orvosolni.

Miről szól tehát az elhidegülés folyamata? Egyfajta hiányról. Hiányozhat a szeretkezés, az érintés, hiányozhat az idő, de hiányozhat a két fél közti őszinteség is. Ha a hiányra helyezzük a fókuszt, a megoldás elkerül minket. Mi nyújthat az elhidegülés, a hiányérzet csapdájában kiutat és megoldást? A párterápiás folyamat során érzelmeinket, önismeretünket előtérbe helyezve megfogalmazhatjuk saját értékeinket, igényeinket, szükségleteinket magunk és egymás felé, ezzel növelve és mélyítve az őszinteség érzését. Ha igényeink eltérőek, megtanulhatjuk ezeket egymás felé közelíteni. A párkapcsolati dinamika változtatható, az egymásra fordított minőségi idő, az egymás felé tett gesztusok, figyelmességek tudatos beépítése segíthet az időhiány, fáradtság, stressz okozta távolság csökkentésében. Az érintések, az intimitás előtérbe helyezése, a játékosság fokozása újdonságot adhat. Összefoglalva? Szándék, önismeret, tettek.

Szólj hozzá!

PÁRKAPCSOLATI TRÉNING

2016. október 27. 13:03 - Ferles Péter



Képzés indul azoknak, akik szeretnék jobbá tenni a kapcsolataikat és azoknak akik szeretnék megérteni hogyan választanak párt, milyen hibákat követhetnek el és miért találják magukat ujra és ujra hasonló kapcsolatokban, legyen az jó vagy rossz.
A képzés során lehetőség van feltértképezni a kapcsolati mintákat, a párválasztás rejtett szempontjait, egy jó kapcsolat megteremtésének és fenntartásának eszközeit.


Ha felmerülnek benned olyan kerdések, hogy ...
Miért nem találok magamnak párt?
Miért választok mindig nárcisztikus, erőszakos párt?
Miért mennek tönkre a kapcsolataim.
Miért laposodnak el a kapcsolataim egy idő után?
Hogyan tehetném jobbá a jelenlegi kapcsolatomat?


Akkor gyere el és ismerd meg azt, amit eddig automatikusan csináltál ujra és ujra, fedezd fel a döntési szabadságodat, hogy tudatosan és szabadabban tudd megélni a kapcsolataidat.


A képzés vezetője
Román Boglárka és Ferles Péter


Időpontja
2016 november 26-27. 10-17 óráig


Helyszín
1023 Mandula utca 17


Részvételi díj
30 000 forint/ fő

 

 

image.jpeg 

 

 

Szólj hozzá!

Mikor és hogyan működik a Párterápia?

2016. szeptember 06. 11:19 - Ferles Péter

image.jpg

 

Párterápia

Mi történik a párterápia során? Mikor hasznos, mikor eredménytelen?
Párterápiára általában akkor jönnek az emberek, ha a kapcsolat, amiben élnek, valamilyen kezd fenntarthatatlanná válni. Akkor fenntarthatatlan, ha a befektetett energia nem a vágyott kapcsolati formához vezet, hanem valami diszharmonikus, egyenlőtlen felálláshoz. Ezt onnan szokták tudni, amikor kezdenek boldogtalanok, kimerültek lenni és folyton veszekednek úgyanúgy, ugyanarról .

 

 

A párterápia először is arra való, hogy a kliensek megtanulják felmérni a saját és a másik erőforrásait és szükségleteit, majd rátalaljanak egy olyan kapcsolati formára, ahol ezt a lehető legügyesebben kielégíthetik.

Amikor eredménytelen a párterápia akkor például történhet az, hogy a pár tagjai a saját igazukról próbálják meggyőzni a másikat, kikényszerítve azt amit ők szeretnének. Ha ebben sikert érnek el, az rövidtávon talán megéri nekik, hosszútávon viszont megint egyenlőtlen felálláshoz vezet a dolog.

A megoldásorientált párterápia rendszerben gondolkozik egy kapcsolatról. Az igazság helyett egy működő harmóniát keres. Elsőfokú, eredménytelen változások helyett, mint például a figyeljenek tobbet egymásra, beszélgessenek többet, másodfokú változásra torekszik. Az előbbinél ugyanis addig tart a változás, amig a lendület, és pár hét múlva, ugyanannál a problémánál tartanak, mint korábban. A másodfokú változás, magát a kapcsolati rendszert érinti. Ugyanúgy, ugyanarról veszekedni teljesen értelmetlen. Ehelyett működő megoldásokat érdemes együtt kitalálni, hogy ugyanazok a problémák létre se jöjjenek

Szólj hozzá!

Miben segít a szexuálpszichológus?

2016. augusztus 15. 18:52 - Ferles Péter

A szexuálpszichológus a párkapcsolatok és a szexuális problémák kezelésére specializálódott szakember.

Foglalkozik egyéni tanácsadással és párterápiával is. A párkapcsolati problémák közül az elhidegülés, megcsalás, vagy a kapcsolat viharossá válása szokott lenni a leggyakoribb, de az is előfordul, hogy két ember úgy próbál meg kapcsolatot kialakítani egymással, hogy elmulasztják megismerni egymás szokásait, értékrendjét, szeretetnyelvét, ami hosszú távon elengedhetetlen. Ilyen esetekben a szexuálpszichológus mediátorként segíti a párt összecsiszolódni, amivel egy élhető, kiegyensúlyozott, akár boldog kapcsolathoz juthatnak.

Szexuálpszichológusként pedig különböző intimitással, együttléttel kapcsolatos nehézségekkel foglalkozik, mint például a női, vagy férfi orgazmuszavar, merevedési problémák, korai magömlés, vaginizmus, ami bár egyéni problémának tűnik, leggyakrabban a kapcsolati zavar tüneteként jelentkeznek. A segítő beszélgetés során pszichoedukációval, az önismeret és a kommunikációs készségek fejlesztésével, specifikusan a szexuális nehézségek területére kifejlesztett pszichológiai módszerek használatával hozzá segítheti a klienst, hogy a probléma mögött meghúzódó pszichológiai hátteret, folyamatokat megismerje. A pszichológia sajátos lehetőségeire támaszkodva továbbá felkérésre segítheti és kiegészítheti az urológus, andrológus, nőgyógyász szakorvosok munkáját.

Kérjen segítséget időben, hogy hatékonyan és tudatosan tudja kezelni az esetlegesen felmerülő nehézségeket.

Szólj hozzá!